Pirított sonkás, brokkolis, sült karajszeletek
2014. november 12. írta: Húsimádó

Pirított sonkás, brokkolis, sült karajszeletek

Pirított sonkás, brokkolis, sült karajszeletek

104

Van az úgy, hogy az ember kitalál valami finomságot, majd menet közben változik a program, jönnek új ötletek - és valami egész más születik a végén. És a jó az, ha a végeredmény még klasszabb lesz, mint az alapötlet volt. Nos most egy ilyen finomság következik...

Szóval azt találtam ki, hogy a hűtőben várakozó sertés karajból töltött, sütött hústekercseket fogok készíteni - tehát elkezdtem felszeletelni a húst. Ezt úgy gondoltam, hogy pillangó szeleteket vágok, majd ezeket szétnyitom, és vékonyra klopfolom majd őket. El is kezdtem a projektet, szép szeleteket vágtam, majd jött a kopácsolás - de a hús valahogy nem volt az igazi. Na nem volt vele semmi baj, csak olyan gyengébb szerkezetűnek éreztem - szóval nem volt olyan mint máskor. Éreztem, hogy ezt megtölteni nem lesz egy leányálom - így átértékeltem a menüt. Végül is szép, nagy szelet húsok alakultak ki, amiket először megsóztam, majd megforgattam lisztben. Simán elősütöttem mindet, és mivel jó nagyok voltak, így a zsugorodás után is normális méretűek maradtak. Ittam egy jéghideg rozét, kezdtem elfogadni, hogy nem hústekercsek lesznek - kezdtem ötletelni. 

Beáztattam száraz kenyereket vizes tejbe - majd kicsit később kinyomkodtam őket, és egy serpenyőben lepirítottam mindet. Az elkészült pirított kenyérkéket félreraktam, majd apróra vágott sonkákat is pirítottam le, illetve ezután vöröshagymát is megdinszteltem. Alakul a cucc, de rájöttem, hogy a fagyasztóban van egy nagy rakat brokkoli a sógoromék jóvoltából - úgyhogy egy kisebb lábasban feltettem őket párolódni.

Elő egy nagy jénait, majd a kenyereket, a sonkát, a hagymát és a brokkolit összedolgoztam, alaposan borsoztam sóztam - és zöld fűszerekkel ízesítettem, ja meg egy fél marék petrezselyem zöldjével tettem karakteressé az egészet. ütöttem bele két tojást, majd arra törekedtem, hogy ne túl száraz, de mégse folyós állagú legyen a töltelék állaga. Már ekkor éreztem, hogy ez nagyon-nagyon király kis menü lesz. A sütőt beizzítottam, ittam még egy jeges rozét, és egy tepsit alaposan meglocsoltam oliva olajjal - majd egymás mellé pakolgattam a husikat. Egy evőkanállal elkezdtem halmozni a szuper brokkolis töltelékemet a húsokra - nem sajnáltam, igen-igen gazdagon tornyoztam a cuccot az elősütött karajokra. Tepsi becsúsztat a sütőbe, majd amikor már szép aranybarna a töltelék teteje, akkor lehet is tálalni. Mivel volt már köret előkészítve, így azzal nem kellett molyolnom - úgyhogy ehettünk is. És milyen finom lett! A hús bár vékony volt, de nem tudott kiszáradni, szétolvadt a szánkban - a töltelék, ami pedig a húsokra került, nos az könnyed és mégis tartalmas lett. A brokkoli pedig ellensúlyozta a nehezebb hús összetevőket - szóval egyszerűen nagyon finom lett. Tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt - de akkor is elégedett vagyok. Kell ennél több?

001

004

003

008

012

010

011

014

015

017

019

022

028

029

030

032

034

037

039

040

042

048

050

054

055

060

064

080

084

101

104

112

Ja és akinek tetszik a blogom, az nyugodtan szavazhat rám a goldenblog.hu-n:

goldenblog.png

süti beállítások módosítása