Vörösborban párolt, aszalt szilvás, áfonyás sült sertéscomb
A napokban a hentesnél vettem egy szép sertés combot, illetve annak az un dióját, amit úgy gondoltam, egyben kellene megsütni. Mivel anyuéktól einstandoltam egy öntöttvas edényt, ezért úgy gondoltam ebben fogom elkészíteni.
A combot kicsit formára fazoníroztam, majd egy serpenyőben minden oldalát elősütöttem, kicsit előpirítottam. Ahogy elkészült, ugyanebben az olajos alapban megdinszteltem két fejnyi hagymát - amit azután az öntött vas edénybe öntöttem. Előszedtem vagy két maréknyi aszalt szilvát, amiket feldaraboltam, majd aszalt áfonyát is dobtam a szilvák mellé, majd összekevertem a hagymával az egészet. Jöhetett az egészben elősütött dió, amit alaposan megborsoztam, szolidan sóztam, majd bazsalikommal, köménnyel és petrezselyemmel szórtam meg. A hús mellé egy alma leszeletelt darabjait dobtam - ez lesz a leendő mártás egyik alkotóeleme. Hiányzik még a vörösbor, ami nem lehet lőre, mert rossz borból csak rossz ételt lehet készíteni. Én egy cabernet sauvignon-nal öntöttem fel az öntött vas edényemet, majd mehetett rá a fedő - és 2,5 órára bedobtam a sütőbe.
Míg a hús és a mártás készül, addig héjastól előfőztem a burgonyákat - fejenként 2-2 darabot számoltam. Amint megfőttek, hosszirányba felvágtam őket, majd forró olajban megsütöttem mindet.
A 2,5 óra letelte után levettem a fedőt, majd egy fél órára még visszatettem, hogy kicsit le is süssem a húst, majd kivettem a húst, kicsit pihengetni. Az edény alján összeállt gyümölcsöket kiszedtem egy edénybe, majd botmixerrel összedolgoztam az összetevőket - és mivel az állaga pont mártás jellegű volt, így nagyon nem is kellet vele csinálni semmit, vagyis tálalhattunk.
Mivel a comb kicsit szárazabb alapanyag, így a párolás és a szósz nagyon jót tett neki - ez által egy puha, és könnyű húst ebédelhettünk, amihez nagyon illet a kívül ropogós, belül lágy burgonya is.
