Csülkös bableves - avagy egy nehéz nap éjszakája

Két nagyon jó dolog van a főzni szeretők életében: az egyik, amikor a családnak főzöl, a másik, amikor ugyanezt a barátoknak teszed. Nálunk a haverok, a barátok tudják, hogyha mi rendezünk otthon bulit - akkor kaja biztos lesz, sütünk-főzünk valamit, vagy Eszter kreál valami finom édességet. Most is buli volt, de nem nálunk, hanem az egyik barátunknál - és most is én főztem, de nem ott, hanem otthon.

Végül is egy "idegen" konyhában nehezebben mozog az ember, vannak megszokott edények, kések, eszközök - úgyhogy abban maradtunk, hogy a saját területemen garázdálkodok, majd átvisszük a finomságot lábasban, és aztán habzsi-dőzsi.

Szóval csütörtökön beáztatom a két zacskónyi tarkababot, majd másnap kezdődhet a főzés. Pénteken délelőtt azzal kezdem a melót, hogy a csülökről levágom a húst, nagyjából egyenletes kockákra törekszem a művelet során. A húsokat és a csontot is egy kicsit beáztatom, csak annyira, hogy ne legyen túl sós az íz. Egy bazi nagy lábasba felteszek hideg vizet, melybe bedobom a beáztatott babokat és a csülök husit, na meg a csontot is. Alágyújtok, majd fedő megy rá - és bemegyek a szobába fröccsözni.

Na azért van még tennivaló, úgyhogy visszatérek a harcmezőre - fel kell darabolni a füstölt sonkát, a zöldségeket. Zeller, petrezselyem gyökér, karalábé, répa kerül előkészítésre. Elsőként én a gyökeret és a zellert dobom a lébe, teszek bele köményt, borsot és zöld fűszereket - és főzöm tovább a levest. Egy fej hagymát és néhány gerezd fokhagymát megdinsztelek, majd ők is mehetnek a lébe - hadd főljenek szépen szét.

Amikor már alakul a lé színe, kezdenek kialakulni az ízek - és már puhulni kezd a hús illetve a bab, akkor jöhetnek a felkockázott füstölt sonkák és a felkarikázott répák, és egy szál felkarikázott kolbász - gyakorlatilag finisben vagyunk. A végén még finoman ízesíthetünk, jöhet még bors, egy kevés erős paprika, frissítésnek fokhagyma - és ha úgy érezzük, akkor só. Készítünk egy laza rántást, összerottyan az egész - finito.

Jól állunk az idővel, kész a kaja - lassan lehet készülődni. Fedő a lábasra, folpakkal rögzítem a tetőt, majd a gyerek levisz bennünket. Kilépve az ajtón kiderül, hogy ónos eső esik - tükör jég van kinn. Azért tökös család vagyunk mi, megpróbálkozunk a kocsival lemenni a dombról a városba. Hát gondolhatjátok, hogy nem nagyon sikerül...

Telefon a csapatnak, hogy ott mi a helyzet. Többen már megérkeztek, éhesek és várnak ránk. Hát akkor megyünk gyalog. Esik ez a k...va ólmos eső, de a lábassal a kezünkbe csak leporoszkálunk valahogy - nehogy már. Hát mondanom se kell - a sarokig jutunk, majd a fűről lelépve csak piruetteket nem dobunk. Vissza a házba, válságstáb. Vár egy csomó éhes barát bennünket - olyan nincs, hogy ne jussunk le a városba, ami gyakorlatilag 10 perc séta lenne.

Telefon a város egyik legjobb taxisának, aki mellesleg rally versenyző - hogy fel tud-e jönni értünk a dombra. Elvileg vállalja, majd a sok elakadt autós versenyző miatt ez is kútba esik. Végső elkeseredésben jön egy jó ötlet az egyik barátunktól: zokni a cipőre. Ez neki bejött, Ő így tudott odajutni. Oké, de mi legyen a kajával? Fogtam egy összecsukható rekeszt, bele a lábas és az esti bormennyiség, gurtnival pedig majd húzom a járdán.

Beburkoljuk magunkat, mert az eső szakadatlanul esik - és nekiindulunk. Eszter többnyire a füvön szambázik, én az úttesten húzom a terhemet - na nem kis zajjal. De működik a dolog. Mivel autó nincs, így szépen haladunk, a zokni jól viselkedik. A Szépasszony völgyből angolok és olaszok próbálnak a város felé lavírozni - kevés sikerrel, esnek-kelnek szegények. Néznek bennünket, hogy ki ez a két marha, aki egy nagy lábast húznak az úton - de jobban elvannak a saját bajukkal. Autók próbálkoznak az úton - de gyakorlatilag a mi városrészünk konkrétan elesett. ( Íme, én ezt láttam, amikor hátranéztem... Szóval ez az ominózus rekesz, és benne a finomság csúszik a buliba... )

Végre másfél órás késéssel, de odaérünk - mindenki éhes, én meg egy jó adag pálinkát provokálok ki. Mire én is kijutok a konyhába, a kondér már félig üres - és őszintén én is két tányérral termelek be. Végre együtt a csapat, hajnalig megy a világmegváltás - majd zoknis cipőben indulás haza.

Zárókép. Másnap reggel még egy adag levest sikerült megmentenem, ami az utolsó fotón szerepel. Ugyanis este sok minden eszembe jutott - de a fotózás, az nem. Szóval azért csak összejött - jó volt a kaja, jó a csapat, és jó kis este lett az egészből.