Fehérborban párolt, aszalt áfonyás vadnyúlcomb

A múltkoriban pácoltam be vadnyúl alkatrészeket, de mivel túl sok lett volna akkor - így két darabot lefagyasztottunk, amelyek most porondra kerültek.

Azt már korábban eldöntöttem, hogy az áfonya lesz a vezető íz, mely mellé még a birsalma is nagyon illett - úgyhogy a koncepció így elindult. Annyit azért még finomítottam a combokon, hogy még a szalonna és a fokhagyma mellé szurkáltam újabb fokhagymákat, majd a húsokat egy zsírral megkent öntöttvas edénybe raktam be. A birsalmát kimagoztam, majd négybe vágtam - és a combok mellé pakoltam mindet. Aszalt áfonyát szórtam a húsok tetejére, és nem fukarkodtam - azt szerettem volna, hogy igazi erdei íz legyen a végeredmény.

Érkeznek a fűszerek: kakukkfű, bazsalikom, egész boróka és friss bors került a nyúlcombokra - majd kb 1,5 dl Egri olaszrizlinggel öntöttem nyakon az egészet. Azért, hogy ne csak a savas borban párolódjon a hús, némi vizet is öntöttem az edénybe - majd fedő ment rá, és ment is a sütőbe.

Mivel ez az öntöttvas edény még bejáratos nálam, vagyis ismerkedünk egymással - így gyakrabban ellenőriztem, hogy miként áll a projekt. Meg-meg forgattam a combokat, öntöttem még alájuk vizet és kevéske bort, sőt maghőmérővel is megnéztem, hogy miként alakulnak a húsok.

A végeredmény? A vadnyúl egyébként hajlamos lenne a kiszáradásra - de így átpárolva, majd lesütve, a gyümölcsök ízeivel és szaftjával frenetikus volt. Azt hiszem, megint vadhúst kell szereznem - mert előjöttek a gyerekkori emlékeim, amikor a nagyszüleimnél elég gyakran volt vadétel.