Az ősz talán utolsó, napsütéses szombatját a tűzrakóhely mellett töltöttem - és egy olyan finom, tartalmas gulyást készítettem, ami után tényleg meg-meg nyalogattuk az ujjainkat.

A bográcsban apróra darabolt szalonnát kezdtem pirítani, majd még egy kis zsiradékot is tettem az edény aljára, majd a feldarabolt hagymát megdinszteltem - mint azt máskor is szoktam.

Egy szép darab marhacombot ezután felszeleteltem, majd nagyjából egyenletesen fel is kockáztam az egészet, azután a hagymán elő is pirítottam őket. Akkor jó a hús állaga, amikor kifehéredik mindegyik, majd szegedi piros paprikát dolgozok a húsokba, fakanállal egyenletesen összekeverem az egészet. Fedőt tettem a bográcsra, hogy minél előbb megpuhuljanak a husik, majd hoztam a fűszereket, a zöldségeket. Apróra vágott gyökér zöldség, zeller kerül a húsok mellé - ezeknek nem árt ha szétfőlnek, úgyse mindenki szereti annyira őket.

Őrölt kömény, só, bors került a húsokra, majd felöntöttem vízzel az alapomat, illetve érkezett még zöld paprika, fokhagyma és jelentős mennyiségű petrezselyem zöld is. Hagytam, hogy szépen rotyogjon a leves - közben megpucoltam a répákat, a burgonyákat és előkészítettem a csipetkét is. A csipetkéhez 10 dkg lisztre, egy tojásra volt szükség - melyeket összedolgoztam, majd hagytam egy kicsit pihenni  a gyurmát.

Jó másfél óra múlva beszórtam a burgonya kockákat a levesbe, majd kisvártatva érkeztek a répa kockák, amikor pedig már szinte minden puha volt - akkor kézzel belecsipegettem a tésztákat.

A legvégén ismét friss, kertben szedett petrezselyem zöldet vagdostam a gulyásba - és már lehetett is tálalni. Bruttó két óra elég volt ahhoz, hogy a marha comb lágy és puha legyen - az íz pedig nagyságrendileg jobb, mint egy sima sertés comb gulyás esetében - úgyhogy hasonló poszt még biztos fog érkezni.