Szombaton tartottuk a teraszunkon Eszterkém névnapját, amihez úgy gondoltam méltó vacsora is illik. Elképzeléseim szerint egy különlegesebb leves dukál ahhoz, hogy egy ilyen ünnepen együtt van a család, majd főfogásként valami különlegeset szerettem volna feltálalni - ez volt a bárányborda. Még sosem ettem, még sosem sütöttem - itt volt hát az alkalom, hogy kipróbáljuk a rozéra sült báránybordákat.
Egerben sajnos ilyen húshoz nem tudok hozzájutni, úgyhogy székes fővárosunkban vettem egy új-zélandi borda csomagot, amit azután itthon a fagyasztóba tettem, várva az ünnepi alkalomra.
A teraszunkon vágtam 2 ág rozmaringot és 3 ág kakukkfüvet, amiket a száruktól megfosztottam, majd a mozsárba szórtam a leveleket. 3 gerezd fokhagymát megtisztítottam, majd szintén a mozsárba dobtam őket. Só és bors került még a levelekre, majd oliva olajjal öntöttem fel a zöld fűszereket - aztán alaposan összetörtem minden alapanyagot.
A báránybordákat kicsomagoltam, majd lehártyáztam a hátsó oldalukat. Nem igazán tudtam, hogy a csontok mentén is le kell-e szedni a hártyás részeket, de én úgy hagytam, ahogy volt. ( Majd gondolom megírjátok, ha bénáztam vele. )
Egy serpenyőbe olivát öntöttem, majd vajat olvasztottam, azután 2 db héjas fokhagymát és 2 szál rozmaringot kezdtem finoman pirítani. Jöhetett az első bordasor, amit minkét oldalán finoman elősütöttem. Az illatok frenetikusak voltak - a fokhagyma és a rozmaring mediterrán illata keveredett a piruló hús aromájával.
Miután elkészült az egyik borda, azt kitettem egy zsírpapírra, majd jött a másik bordasor. Amint ez is elkészült, jöhetett a mozsárban pihenő olivás, fűszeres massza, amit egy ecsettel felkentem a húsos felületekre. Ja majdnem elfelejtettem, hogy a borda csontokat betekertem alufóliával, mert azt olvastam, hogy így a végeredmény esztétikusabb lesz, nem ég meg a csont.
A zsírpapíron a két bordasort egymás mögé állítottam, majd hústűvel összetűztem őket, hogy úgy nézzenek ki, mint egy korona. Hogy ennek mi értelme volt? Szerintem semmi, de olyan jól néztek így ki ...
A sütőlapot az előmelegített sütőbe toltam, majd 30-35 percig hagytam sülni a bordákat, olyan 150-160 C-on.
Míg a bordák sültek, addig közepes méretű, meghámozott burgonyákat előfőztem sós vízben, majd vajon világos, aranybarnára sütöttem mindet. Egy serpenyőben vajon megfonnyasztottam egy tálnyi friss, Sarudon szedett spenótlevelet, amire só és darabolt fokhagyma is érkezett. A végén a burgonyákat beleforgattam a spenótos alapba, majd jöhetett a tálalás, a főétkezés.
A bordákat már kint, a szépen terített teraszon vagdostam fel. A húsok kívül szépen megpirultak, belül szaftosak és rozé színűek voltak. A zöld fűszerek szépen átjárták a húsokat, a spenótos burgonyák pedig nagyon illettek a bárányhúshoz.
Azért az ünnepi menüt desszerttel is le kellet zárni, ezt pedig Eszti, az ünnepelt prezentálta - ami egy szuper "epermisu" volt. erről fotó nem készült, mert mire felocsúdtam, már nyoma sem volt a fogásnak.
Sokan vannak velem a FB-on és az Instagramon is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
