Ismét nem fogok konkrét receptet írni, mert ezt az ételt is ösztönből készítettem - vagyis menet közben alakult ki a végeredmény. Kérem, hogy nézzétek ezt el nekem, de én már csak ilyen vagyok... :-)
Nos vettem a kedvenc hentesemnél egy szép darab sertés tarját, aminek az egyik felét használtam a saslik elkészítésére, míg a másik felét majd később látjátok szintén itt a blogon. Tehát a fél tarjából levagdostam az inasabb részeket, majd ujjnyi vastag szeleteket vágtam belőle, amit azután pedig fel is kockáztam. Kicsit rusztikusabb kockák jöttek így létre, de ez volt a koncepció lényege, vagyis férfias saslikok készítése volt a cél.
Egy vöröshagymát és egy almát is megtisztogattam, majd szintén felkockáztam - ezek lesznek a pác alapelemei. Az alma az egyik ügyfelünktől kapott, kicsit savanykásabb ízű bio alma volt - amivel pont az volt a cél, hogy a kicsit savas íz majd végezze a dolgát.
Fűszerként a napokban vásárolt Balkán fűszerkeveréket használtam, amivel alaposan megszórtam a húskockákat. Só és bors még ment szintén a tarja kockákra, majd jött a hagyma és az alma, aztán egy doboz sörrel öntöttem fel az edényt - a fontos az volt, hogy teljesen ellepje a húsokat a páclé. A jénai edényt lezártam lélegző fóliával, majd egy teljes napra a hűtőbe tettem az egészet.
Másnap vettem néhány édesburgonyát, amit meg is pucoltam, majd hosszanti irányban fel is szeleteltem őket. A fontos az volt, hogy ne legyenek túl vékonyak és túl vastagok sem, mert kiszárítani sem szerettem volna a szeleteket, de mégis a klassz, átsült végeredmény volt a cél. Szóval a képeken talán látjátok, hogy milyenek lettek, amiket aztán olivával alaposan bekenegettem, majd sóztam és borsoztam is mindegyiket. Nem kell sajnálni a sót és a borsot, sőt jöhet még kakukkfű is - a lényeg, hogy az édes ízt elvigyük a sós irányba, de megtartva egy egészséges egyensúlyt.
A húskockákat kiszedegetjük, leszedjük róluk a hagyma és alma darabkákat, majd fém grill kardokra vagy pálcákra húzogatjuk mindet, de úgy, hogy szinte össze is érjenek. Nekem három, tekintélyes méretű saslik kard jött létre, amik mehettek is a grillrácsra. A grillt én alaplángra kapcsoltam, de ha parázson dolgoztok, akkor azt is csak csendesen csináljátok. A pác nagyon fontos, klasszul puhítja a rostokat, de a hő intenzitása is nagyban befolyásolja a végeredményt, vagyis lassan és kíméletesen dolgozzunk.
Az édesburgonya szeleteket is pakolgassuk a grillrácsra, majd időnként forgassuk is őket, és ha úgy érezzük jöhet rájuk még oliva és bors is. Egy idő után már klasszul rájuk pirul a grillrács rajzolata, amik a végén tök jól mutatnak a tányéron.
A saslikokat is fokozatosan mozgatjuk, forgatjuk, időnként a páclével is locsolgathatjuk - de tényleg legyetek türelmesek, mert megéri. Tálaláskor persze a húsokat leszedjük a rudakról, érkeznek az édesburgonya szeletek - és ha a vendégek igénylik, akkor némi ciabatta vagy paillasse is illik hozzá - na meg az elmaradhatatlan jéghideg rozé. Ismét csak azt tudom mondani, hogy tök mindegy, hogy milyen grillen, de grillezzetek - mert teljesen más az íz és az illat világ, a család pedig biztos körétek csoportosul, ami már fél siker.
Sokan vannak velem a FB-on és az Instagramon is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
