Eszterkém barátnője valamelyik reggel felhívott, hogy épp a piacon van, és hogy vegyen-e nekünk frissen szedett erdei gombákat? Hát hogy a viharba ne! Ő hozott három kisebb szatyornyit, én pedig agyaltam, majd főztem. Nos ezekből a gombákból két ételt is készítettem - ebben a fogásban inkább csak fűszerként használtam őket, a másikban már karakteresebb szerepet kaptak. Nos jöjjön akkor a pite, amit már régóta el akartam készíteni...
Hozzávalók:
- 4-5 fej vegyes, friss erdei gomba
- 2 fej vöröshagyma
- 2-3 szál répa
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 8-10 levél zsálya
- 1 ág bazsalikom
- 40 dkg sertés vagy marha darált hús
- 2-3 ek paradicsom püré
- só és bors
- 2 lap leveles tészta
- 1 tojás
A hagymákat, a zöldségeket szépen felkockázzuk, majd a hagymákat megdinszteljük. Ha már király a hagyma állaga, akkor rájuk szórjuk a répa kockákat, hogy azok is klasszul karamellizálódjanak. Őket követi a darált hús, a só és a bors, na meg a friss zsálya és bazsalikom is érkezhet. Hogy ne legyen nagyon száraz a töltelék, azért paradicsom sűrítményt is öntök a húsra, majd fakanállal összedolgozom a egészet.
Amikor már a répa megpuhult és a hús is kezd alakulni, akkor jöhet a háromféle erdei gomba - amiket szintén felkockáztam. Ezeket már nagyon sokáig nem hagyjuk a lángon, mert nem szétfőzni akarom őket, csak hogy egy kicsit átjárja az ízük a tölteléket.
A pite formát kikenem vajjal, majd megszórom liszttel. ( Nagyjából tudtam, hogy ezt kell csinálni, de azért Eszternél lecsekkoltam, és Ő azt mondta, hogy így mehet a projekt. ) A forma aljába befektettem az egyik leveles tésztát, majd rákanalazom a húsos tölteléket. A másik tészta is megy a pite tetejére, késsel formára vágom a széleket - majd a maradék tésztával kicsit dekorálom is a pitémet. Ja és nem elfelejteni - úgy mint majdnem én - tojással lekenjük a tészta felületét.
A sütőt már előmelegítettem ( 170-180 C ), a formát betoltam és addig sütöttem, amíg a pite meg nem dagadt, a teteje meg nem pirult.
Konklúzió? Nos Eszternek is nekem is nagyon ízlett, nagyon karakteres lett az ízvilág, a tészta pont annyira volt roppanós, amennyire szeretjük. Viktor fiam este felé érkezett meg, két szeletett gyorsan be is tolt - és meg volt elégedve. Apukám pedig azt mondta, hogy nagyon rég nem evett ilyen finomat - bár a napokban ezt Tőle már hallottam másik ételemről is - de azért meggyőző volt. Szóval a pite gyorsan elfogyott, vagyis azt hiszem érdemes lesz még próbálkoznom. :-D
