Sólet - ahogy azt az apukám csinálja

Szerintem minden családban van egy-két alap étel, amit a mamák, a nagymamák vagy esetleg a nagypapák szoktak rendszeresen elkészíteni, és amelyeknek az íze gyermekkorunktól ott van a szánkban, amik előhozzák a legjobb emlékeket. Nekem is sok ilyen étel és személy párosításom van, az egyik az apu által rendszeresen elkészített sólet. Most megkértem, hogy mutassa meg, hogy kell készíteni, majd egyszer én is had adjam át a srácaimnak.

Mivel mi egy házban lakunk, így nem túl nagy készülődést igényel, hogy együtt főzzünk - vagyis fogom a fényképezőmet és egy pohár Demeter rozét, és leballagok anyuékhoz, tanulni. Mint a hetven pluszosok általában, az én szüleim is korán kelnek, és mivel egyre jobban figyelik a blogolási tevékenységem - komolyan rá is készülnek a "fotózásra". Szépen ki van készítve minden, az egyébként is mindig makulátlan konyha készen áll az eseményre.

Egy zacskónyi tarkabab és egy fél zacsi gersli már be van áztatva, ki van készítve egy jókora füstölt hátsó csülök, mellette egy baseball ütő méretű füstölt pulyka alsó comb néz ránk, illetve ott vár a feladatra a család nagy kincse, egy öntöttvas fedeles edény, ami szerintem szinte nélkülözhetetlen része a műveletnek.

Mivel nem akarom sem befolyásolni, sem zavarni a mestert, így a háttérben próbálok maradni, apu előveszi a libazsírt, felteszi az öntöttvas edénybe melegedni, majd két fej hagymát és néhány gerezd fokhagymát elkezd kvázi megdinsztelni. Én fényképezgetek, rozézom és hallgatom anyukám szakmai háttér információit a sólettel kapcsolatban: tehát Ő megnézte, hogy nem 100 %-osan a zsidó konyha szerint készül a mi sóletünk, ugyanis Ők fehér babból készítik, a hús pedig füstölt libacomb kell, hogy legyen - de hát mi nem a kóser konyhát követjük mereven, hanem újra értelmezzük azt.

Visszatérve a főzéshez, finoman rotyog a hagyma, apu beleönti a tarkababot, vizet, majd megszórja piros szegedi paprikával az egészet. Én már itt szólok az "öregnek", hogy amikor én fogom készíteni, akkor a hagymához keverem direkt a paprikát, mert zsírban jobban oldódik - majd jöhet a bab. Most kerül bele a fűszer: őrölt kömény és őrölt bors, amit ők még zacsiból szoktak szórni, mi már trendibbek vagyunk, mi mindig frissen őrölünk...

Most jön egy érdekes rész, amin szintén finoman változtatni fogok: a tojásfőzés. A művelethez kizárólag fertőtlenített tojások szükségesek, melyeket még alaposan át is kell mosni. Nos ezeket a tojásokat a bab mellé finoman betesszük, majd 10 perc múlva kivesszük őket, és megtisztítjuk a héjuktól. Nekem azért ezzel a művelettel vannak fenntartásaim, fertőtlenítés ide-oda, úgyhogy én ezt külön vízben fogom ezután elvégezni. Nos, előfőztük a tojásokat, vissza helyezzük őket a fürdőbe, jöhet a gersli, na meg sózni sem árt a sóletet - úgyhogy sózunk is, de finoman, mert a füstölt húsok már magukban is karakteresek.

A kétféle húst elkezdjük lebontani a csontokról, közepesen nagy darabokban kerülnek a főzőlébe, és az se rossz, ha a csontnak is marad hely, mert jó ízt kölcsönöz az ételnek - azonban nekünk már helyhiány alakult ki az edényben - úgyhogy a csont most kimarad.

Majdnem teli van az öntöttvas edény, felöltjük annyi vízzel, hogy mindent ellepjen - majd rátéve a fedőt, mehet az edény a sütőbe. 3-3,5 órás főzés következik, fél óránként apu szemrevételezni a művét, időnként még rá-rá tölt, majd a végén egy kicsit fedő nélkül süti a sóletet, mert az úgy finom ám.

Tálaláskor mindenki kedve szerint pakolgatja a húsokat, tojásokat, de jó tanács, hogy tálaljunk mellé lila hagymát - mert az nagyon illik hozzá. Egy biztos: tartalmas, laktató étel, ami olyasféle mint a pacal, a sült kolbász és más hasonló étel - szinte mindenki szereti, mindenkinek megvan a maga bevált receptje, és jó megkóstolni a más által készített változatot.