Rétegelt, különleges panna cotta
Még az ünnepi menü része volt ez a desszert, de úgy gondoltam, hogy lesz annyira különleges, hogy részletesebben bemutassam. Kollektív munka volt, mert a nejemmel közösen készítettük. A különlegessége az első rétegnél látszik - mert azzal egy kicsit variáltunk...
A panna cotta gyakorlatilag egy olasz tejpuding, amit elkészítésük után le szoktak önteni mindenféle széppel és jóval, de én mást terveztem.Valamikor tévézéseink során láttam egy séfet, aki borospohárban készített egy desszertet - és mindezt úgy tette, hogy magát a poharakat megdöntötte - ezáltal egy érdekes formavilág jelent meg a poharakban. Tehát átvettem ezt a frappáns ötletet, és átültettem a mi panna cottánkra.
Tehát készüljön az első, ferde réteg: 2,5 dl tejet, 2,5 dl tejszínt, kevés cukrot, olvasztott csokoládét forrásig melegítettünk, majd a kis lábast a tűzről levéve 7 dkg zselatint ( 1/2 deci hideg vízben feloldva ) beleöntöttünk. Amint megvan a művelet, a ferdén állított talpas, boros poharainkba öntjük egy tölcsérrel a csokis kombót, majd várunk addig - míg meg nem dermed a cucc.
Jöhet a második, immáron már vízszintes réteg, a diós verzió: Ugyanaz mint az előbb, de darált dióval. Ezt már a hideg teraszon tölcsérezem a poharakba - majd hagyom hűlni őket.
Harmadik réteg: karamell, amely egyszerűen cukor karamellizálásából készült - és a művelet ugyanaz, mint az előbb.
És a vége, a negyedik réteg: Sima tejszínes, kevés vaníliás cukorral.
Tálalás előtt csokoládét lereszelek sima kis lukú reszelőn, majd kiskanállal a tejszínes rétegre adagolom - és már viszem is a családnak.
Látványos, de elég időigényes desszert - ugyanis a rétegek közötti dermedési folyamat nem egy-két perc. Ettől függetlenül időnként érdemes lehet megcsinálni, mert az íz és a látvány ennyit megér.
Ha tetszik a blogom, akkor egy like ide, és máskor is láthatod a bejegyzéseimet:
