Szűzpecsenye vörösboros szilvamártással, steak burgonyával

Ez az az étel, ahol a köret készül el a leglassabban - mert a húsnak szinte alig kell idő, az íze pedig frenetikus.

Mivel én szeretem ha a szűzpecsenye egy kicsit borsos, mustáros ízű, így én szinte mindig bepácolom egy kicsit őket. Most is így tettem, vagyis egy folpackra tettem a húst, majd vékonyan bekentem mustárral, alaposan beborsoztam minden oldalát - majd betekerve félretettem mindkettőt, míg minden mást el nem készítettem.

A burgonyákat megmostam, majd feltettem őket előfőzni sós vízben. Míg ők főttek, addig elkészítettem a mártás. Eszter egy régebbi szilvalekvárját vettem elő, majd vagy négy evőkanálnyit egy kisebb edényben elkezdtem vörösborral redukálni. A kicsit darabos részek miatt a mártást egy szűrőn átküldtem, így már homogénebb lett az állag. Amikor már jó volt az illat, akkor hideg vizet és kevés lisztet összedolgoztam, majd a szilvás kombóba öntöttem - és tovább rottyantottam az egészet. Gyakorlatilag elkészült a mártás, ismét jöhetett a burgonya. A félig főtt krumplikat hosszirányba felvágtam, majd forró olajban meg is sütöttem mindet.

Kész a mártás, kész a köret - jöhetnek a szűzérmék. Oldalanként 2-3 perc sütés vékony vajon - és már lehet is tálalni.